A Diabate nevet (ejtsd Dzsabaté) a 13. századi Szundzsata eposz említi először éspedig Dian-baga-te formában (magyar jelentése: Ellenállhatatlan). Mindmáig hűek maradtunk ehhez a hivatáshoz, s ez magyarázza, hogy a modern nyugatafrikai zene élvonalában sok Diabate található. Míg a Mandé nyelvterület északnyugati részén Máliban, Szenegálban és Gambiában élö Diabaték hangszere a "kora" (ez egyfajta hárfa), mi délkeleten Guineában, Elefántcsontparton és Burkina Fasóban inkább a "balafon"-t (a nyugatafrikai xilofont) kedveljük.
A Máliból származó és az USÁ-ban élő "másik" Mamadou Diabate-val Bécsben.